Lehet-e egységben lenni a házasságban?
Az EGYSÉG témakörét mutatta be Zsolt atya azoknak a házaspároknak, akik dacolva a hideggel és a
széllel, elmentek február 13-án szombaton délután a szentléleki templomba, részt venni egy újabb
nagyszerű tanításon. Habár megszokhattuk, hogy plébánosunk hétről hétre nagyon tartalmas
prédikációkkal szolgál a híveinek, ez a tanítás most egy nem könnyű témában tartogatott
csemegéket. Az EGYSÉG témakör bemutatásában segítségére voltak a László házaspár, Gábor és Éva
Csíktaplocáról, akik, hogy ne csak elméletet halljanak a résztvevők, példákkal támasztották alá a
hallottakat, amit a saját családi életükből tallózva meséltek. Néhol mély megrendüléssel néztem ezt
a házaspárt és fohászkodtam magamban, hogy „Adj Uram sok ilyen házaspárt, akik hiteles példával
szolgálnak nekünk többieknek, add, hogy minél többen láthassák fiataljaink is, hogy milyen érték a
házasság. Add, hogy már gyermekkorban megízleljék ennek édes ízét, hogy a Te országod
jövendőbeli családjait építhessék már itt a Földön is.”

Elgondolkodhattunk azon, hogy melyek azok a dolgok, szokások, szabályok, érzések, amiben
EGYSÉG-ben vagyunk a társunkkal, majd a tanítás másik részében megvizsgáltuk a
KÜLÖNBÖZŐSÉGEKET. Hamar megállapítottuk, hogy a különbözőségek nagyobb számban vannak, és
hamarabb beazonosítjuk ezeket. Azt is megtudtuk, hogy különbözőségeink nem azért vannak, hogy
megváltoztassák a házastársak egymást, hogy olyanná akarják formálni, ami nekik a megfelelő,
hanem azért vannak, mert senki nem kap születéskor minden tulajdonságot, hajlamot. Különbözőek
vagyunk. És ez nem baj. Ezt a különbözőséget kell a két fél eggyé formálja, így lesz belőle EGYSÉG. Az
igazi egység pedig nem úgy tud létrejönni a házastársak között, hogy egyik vagy másik fél feladja az
elveit, hanem közösen egységgé alakítva oda kell tenni a Jóisten elé. Kérnünk kell, arra a mi
kevesünkre, az Ő áldását. Őszintén, bizalommal merjük ezt megtenni, mert többet kapunk általa,
mint amennyit kérünk. Ha ezt egységben tudjuk megtenni, gyönyörű kegyelmek fakadnak a
házastársi kapcsolatokban, a családban, a közös életünkben.
Néhányan résztvevő visszajelzését le is jegyeztem:
Egyik házaspár éppen 7 éve kötött szentségi házasságot a csíkszentléleki templomban, így nekik,
amint mondták: „Nagy öröm volt visszatérni, kapcsolatunkat erősíteni a Házasság Hete alkalmából.
Nagyon példaértékű volt László Gábor és Évike őszinte megosztása az egymás iránti áldozathozatal
fontosságáról, hogy milyen kihívás tud lenni egyik-másik lemondás egyes dolgokról a házastársaknak.
Úgy gondoljuk, ez valóban egyik legfontosabb dolog a családi életben. Zsolt atyának megfogott a
Szentírásból vett hasonlata a kenyérszaporításról, hiszen mindent a Jóisten elé kell tárnunk, hogy
áldást kapjunk rá.”
„Mindegyre a fülembe cseng: Az egység nem egyformaságot jelent! Ne várjam el a társamtól, hogy
megfeleljen az én ízlésemnek, elvárásaimnak. Ha én képes lennék változni, rá figyelni, akár
apróságokban is, nagy lépést lehetne tenni az egység felé. Jó példa erre az előszobában sorba rakott
cipők esete: ha Ő úgy szereti, hogy a cipők rendben sorakozzanak, akkor mibe kerül nekem, hogy a
kedvéért ezt megtegyem?”
„Ami kinomdottan útravalóként szolgált számunkra: „Addig fogd a házastársad kezét, amíg melletted
van.” - ebben a mondatban minden benne van: tisztelet, szeretet, egység, ragaszkodás, a két kéznek
a különbözősége, odaadás, és az a ragaszkodás, ahogy egyik kéz a másik után nyúl.”
Legyünk hát kéz a kézben egységben egyek!

Köszönjük Zsolt atyának, hogy ezúttal is ilyen lelkesen készült, felruházott útravalóval, formálta
gondolkodásunkat, hogy másként is lehet hozzáállni a különbözőségeinkhez, és megérthettük, hogy
csak ezáltal tud kialakulni az EGYSÉG a házaspárok között.
Ha arra gondolok, hogy az előadás végén, a szentmisén, a résztvevő házaspárok gyermekei
szolgáltatták a gyönyörű ifjúsági énekeket, akkor már látszik, hogy van remény. Ezek a fiatalok már
láttak valamit a családban, a szülőktől olykor érezhették az épülő egység ízét. Köszönjük, hogy
zenéjükkel meghitté tették a szentmisét.
A szervezőknek pedig köszönjük, hogy a mai nehéz időkben is ragaszkodtak az esemény
megszervezéséhez és nem on-line térben kellett bekapcsolódni. Köszönjük a szünetre felajánlott
fánkot, teát, kávét. A nagy hidegben igazán jól is esett.
Törekedjünk hát ki-ki házastársával az EGYSÉGRE, ne felejtsük kérni erre a Jóisten áldását!
Találkozzunk jövőre is!