Oltárkép

A csíkszentléleki Szentlélek eljövetele templom egykori főoltára azon meglehetősen ritka középkori magyarországi szárnyasoltáraink közé tartozik, amelyek megrendelőjét, készítésének idejét és eredeti felalítási helyét is ismerjük. A középkorban az erdelyi település templomát díszítette. Az oltár készítésére vonatkozó forrásértékű információkat a predella hordozza. A sírból kiemelkedő Fájdalmas Krisztus, Mária és János Evangélista csoportja mellett, a bal oldalon ugyanis a donátorok címere látható.  A fölötte látható mondatszalag felirata ,,INSIGNIA FILIORUM. CZAKO 1.5.1.0,", ezzel összefüggésben arról  tájékoztat, hogy a megredelők a Czakó fiak voltak, s az oltárállítás 1510-ben történt. A predella jobb oldalán az uralmon lévő magyar király, II. Jagelló Ulászló címere látható a következő felirattal: ,, INSIGNIA. DOMINI . REGIS. HUNGARIE". 

A főoltár magassága 316 cm, szélessége pedig 306 cm. A 170x134 cm nagyságú középkép az oltár titulusnak megfelelően a pünkösdi történetet ábrázolja. A festmény valódi tartalma azonban az a megrendülés, amit a Szentlélek eljövetele az apostolokból és a körükben méltóságteljesen imátkozó Máriából kiváltott. Megdöbbent, kissé megrendült, vagy éppen méltóságteljesen komoly arccal, heves gesztusokkal, esetenként meghatottan imára kulcsolódó kézzel fogadják a szétáradó, aranyló sugarakat. A tizenkét tanítvány mindegyike egyénien jellemzett. Pontosan mégis csak a balszélhez legközelebb helyet foglaló Jakab, és a hátul, Mária mellett ülő Péter és János azonosítható. Utóbbiak felismerését a megszokott, visszatértően ismételt arctípusok segítik. A nagyméretű festményt sommásan megformált alakok, feltűnően rajzos előadás és erőteljes, élénk, világos színfelületek jellemzik. Az ünnepélyességet és egyben a kép dekorativitását hatásosan fokozza a teret a szereplők mögött lezáró brokátfüggöny és a szinte a figurák fölé boruló, aranyozott, növényi indás, virágos ornamentika, amely faragott mérműdíszt imitálva karcsú oszlopokra ,, támaszkodik". Félköríves boltozata alatt, a világoskék égre rajzolódó rózsaszín felhőben, a kiáradó sugarak középpontjában lebeg galamb képében a szentlélek. 

Az oltárszárnyak belső, ünnepi oldalán férfi és női szenteket ábrázoló képek sorakoznak. Balra, lent Balázs, Ágoston és Miklós, jobbra, fent Erzsébet és Mária Magdolna között Szent Anna látható, aki ölében tartja Máriát és a gyermek Jézust. A jobb alsó képen Katalin, Borbála és Dorottya sorakoznak. E szárnyképek között kitüntetett szerep jut a bal felsőnek, amelyik Assisi Szent Ferenc stigmatizációját állítja a nézők elé.

Azt a szent életében meghatározóvá váló eseményt, amelyik Ferenc a szeráf képében megjelenő Megfeszített Krisztustól maga is megkapta a szent sebhelyeket, a stigmákat. A csíksomlyói ferenceseknek az egész vidékre kiható erőteljes szellemi, kulturális hatása érhető tetten ebben az ábrázolásban. Az oltár külső, úgynevezett hátköznapi oldala szerényebb kivitelű. Elmarad az aranyozás, a csillogás, elmaradnak a festett brokátok, és szerényebb a festett táblák kvalitása is. A képsor Krisztus passiójának nyolc epizódját mutatja. A sorozat az Olajfák hegyén történtekkel kezdődik, ezt a felső sorban Krisztus elfogatása, Pilátus elé vezetése és megostorozása folytatja. Az alsó sorban a töviskoronázást, a keresztvitel, és a Kálvária követi, majd a sorozat a sírból diadalmasan kilépő, feltámadt Krisztus bemutatásával ér véget. A Passió jelenetek élénk , természetes színezése, hangulat teljes, érzelemgazdag tájhátterei, az ún. Dunai iskola kivételes hatásáról árulkodnak. A kompozíciókat a festő nem egy esetben a korban közkedvelt metszetek, talán éppen Dürrer lapjainak felhasználásával szerkesztette. Az oltárt eredetileg magasba törő, faragott, gótikus ormozat koronázta meg, melyet később cseréltek fel ama látható, kisméretű, az oltártól eltérő stílusú lunettával, amely gomolygó felhők között Mária koronázását ábrázolja. A lunette feltehetően egy másik 16. század elejéről származó erdélyi szárnyasoltárhoz tartozhatott.

Az oltár 1914 ben jutott közgyűjteménybe először a Magyar Nemzeti Múzeumba, majd a Szépművészeti Múzeumba, végül a Magyar Nemzeti Galériába. Becses erdélyi emlékünket az 1950 es és 1960 asévekben többször restaurálták. A szárnyasoltár kinagyított színes fényképe  jelenleg is a csíkszentléleki templomot díszíti.